Ereszcsatorna szerelése új házra, bővítésre, garázsra

Egy ereszcsatorna-rendszer jóval több darabból áll, mint amennyi a földről látszik. A vályú 3⁠–⁠4 m-es szálakban érkezik, ezeket toldóelemek kötik össze. A sarkokon külső vagy belső szöglet, a végeken véglemez zár. A kifolyócsonk, más néven betorkolócsonk vezeti a vizet a lefolyócsőbe, a csőívek a homlokzat síkjához hozzák, a bilincsek a falhoz fogják.

Alul a lefolyó kifolyó könyökben vagy lábazati elemben végződik, ahonnan a víz a talajba kötött vezetékbe, tartályba vagy felszíni elvezetésbe kerül. A rendszerhez vízlopó, lombkosár és levélrács is kapható. Minden elemet ugyanattól a gyártótól rendelünk, mert a profilok és a tömítések csak a saját rendszerükön belül illeszkednek pontosan.

• csatornaszál és toldóelem
• csatornatartó: hosszú, rövid vagy függesztőszalagos
• külső és belső szöglet, véglemez
• kifolyócsonk és lefolyócső
• csőív, bilincs, kifolyó könyök vagy lábazati elem
• kiegészítők: levélrács, lombkosár, vízlopó

A csatorna méretét az a tetőfelület adja, amelyről a víz az adott szakaszba folyik, vízszintes vetületben mérve. A Lindab Rainline rendszerében a 125, 150 és 190 mm-es csatorna keresztmetszete 55, 89 és 162 cm², a 87, 100 és 120 mm-es lefolyóé 59, 78 és 113 cm². A Terrán 2026-os katalógusa szerint a 33 cm kiterített szélességű csatornához tartozó 100 mm-es lefolyó egy betorkolócsonkkal legfeljebb 100 m² vetületi felületről vezeti el a vizet.

A gyakorlatban egy átlagos nyeregtetős családi háznál a 33 cm-es csatorna és a 100 mm-es lefolyó elég, ha minden tetősík alá jut legalább egy lefolyó. Hosszú eresznél, összefutó vápáknál és meredek, nagy tetősíknál a lefolyók számát növeljük, vagy egy mérettel nagyobb profilt választunk.

Ha a tető még fedés előtt áll, a hosszú csatornatartót a szarufára vagy a deszkázatra csavarozzuk, lejtésre hajlítva, és a cseppentőlemez erre fekszik rá. Ez a legerősebb megoldás, mert a tartó a tetőszerkezetet fogja. Kész tetőnél a rövid tartó a homlokdeszkára kerül, ha a deszka ép és elég vastag. Ahol nincs homlokdeszka, függesztőszalaggal vagy fali tartóval dolgozunk.

A tartók távolságát a gyártói rendszer határozza meg, havas vidéken és a fák alatt sűrítjük. A tartókat zsinórhoz állítjuk, így a csatorna a lefolyó felé egyenletesen lejt. A hőmozgás miatt hosszú, egyenes szakaszon dilatációs elemet vagy két irányba lejtő csatornát tervezünk.

A színes bevonatos acél a legelterjedtebb: kis a hőtágulása, merev, és a cseréphez illő színekben kapható. A gyártók a vágott éleket javítófestékkel zárják. Az alumínium könnyű és nem rozsdásodik, de puhább, a nekitámasztott létra benyomhatja. A titáncinket és a rezet forrasztva toldjuk, ezek a hosszú élettartamú, drágább megoldások régi és műemlék jellegű házakon.

A műanyag csatorna olcsó és könnyű, a hőtágulása viszont nagy, ezért a toldásai mozognak, és napon kifakulhat. Kisebb tetőre, melléképületre, garázsra jó választás. Fém tetőn és fém szegélyek mellett figyelünk arra, hogy egymással érintkező fémek ne okozzanak korróziót, például réz alá nem kerül horganyzott acél.

1. Felmérés: eresz hossza, tetősíkok, lefolyók helye, rögzítési alap.
2. Tartók felszerelése zsinórral, a lefolyó felé lejtve.
3. Csatornaszálak, toldások, szögletek és véglemezek beakasztása.
4. Kifolyócsonkok kivágása és beépítése a kijelölt helyeken.
5. Lefolyók szerelése csőívekkel és falbilincsekkel.
6. Vízpróba tömlővel, a toldások ellenőrzése, takarítás.

Legtöbbet az anyag számít. Színes acélhoz és alumíniumhoz mérve a titáncink nagyjából háromszoros, a réz négyszeres árú. Utána jön a mennyiség, a sarkok és a kifolyócsonkok száma, mert az idomok drágábbak, mint az egyenes szál. A ház magassága az állványt hozza be, egy 20 fm alatti munkánál a kiszállás aránya nagyobb.

A piacon a csatornát munkadíjként és anyaggal együtt is árazzák, a két szám nem vethető össze. Nálunk az anyag mindig külön sorban szerepel, így látszik, mennyi a csatorna, a lefolyó, az idom, és mennyi a szerelés.